ÚJABB FOTÓKÖNYV + PÁRIZSI KALANDOK MINIALBUM

Tavaly szeptemberben a nászútunkon természetesen ezer és egy képet készítettünk, amiket feltétlen meg akartam örökíteni egy szép nagy méretű fotókönyvben. Nemrégen találtam egy jó kis akciót és kissé rohamléptekben be is fejeztem ezt a könyvet.

Tegnap érkezett!

És itt megtekinthető:



És végre, végre elkészült egy újabb kézzel készített albumom. Igazándiból a párizsi vakációnkról már készült egy fotókönyv, de jártamban keltemben megtaláltam a jegyzeteimet, amiket a úti kalandjainkról írtam. Ezeket kifejezetten egy minialbumhoz készítettem, csak aztán nem jutottam vele egyről a kettőre. Mostanáig.

Egy pocket-albumot képzeltem el ehhez a projekthez, mert azt egyszerű megcsinálni és jól lehet vele ötvözni a digitális alkotást a papírtechnikával. Ilyen lett az eredmény: a kártyákat a szöveggel nyomtattam, itt-ott diszítettem is.

Felhasználtam:

Studio Calico Page Protectors, Wood veneer

Miss Tina - Good Life Journal Cards freebie

Amy Tan papírok és betűk
Fancy Pants Designs - MEology papírok
Simple Stories matricák

Még egy befejezett projekt, ami már ezer éve porosodik az asztalomon.

OKTÓBERI NAPLÓ

Itt vannak a szürke, esős, nyirkos októberi napok amikor másra sem vágyom, mint gyertyát gyújtani otthon és elnyújtózni egy jó kis könyvet olvasva, bolyhos zoknival a lábamon.

Lassan egy hónapja már, hogy hazaérkeztünk a nyaralásról, szeptember végén 12 napot töltöttünk trópusi napsütésben, a medencében úszkálva, vagy a bárban ücsörögve és koktélt iszogatva. Már el is kezdtem a képeket fotókönyvbe rendezgetni, olyan jó újra átgondolni azt a rengeteg emléket és kicsit konzerválni a nyárfeelinget így az év végére. Ilyen lesz az első oldal:

Sok Anna Aspnes elemmel

Kim a Two More Days dizájnere elkészült az új készletével, íme:

Szuper őszi színek, remek készlet kempingezéshez, túrázáshoz, vagy csak úgy. Az oldalam az utóbbi hetek instagram képeivel:

Mindeközben pedig Digitális Scrapbook Napot ünnepelhetünk pontosabban hétvégét, csak kapkodom a fejem, mert ilyenkor ugye minden webshop és dizájner akciókat hirdet. És ne felejtsük el a blogvonatokat és hoppokat sem: íme a Lilypad és a P&Co kezdő állomásai!

Csodás hétvégét és kellemes október végét  mindenkinek!

Ó-IÓ-CIÓ...

Elérkeztünk végre a nyár és a vakációs szezon kezdetére! Remélem sok meleg nap és napsütéses óra vár ránk idén. Nekem a lételemem a trópusi meleg, amiben sajnos nem sok részem van, de ezért is látogatok sokat haza, otthon még a nap is máshogy süt.

Kevés dolgot élvezek jobban, mint a küszöbön álló nyaralást tervezgetni. Idén Olaszország lesz a cél, pontosabban Róma, az örök város! Egyszer már voltunk ott a gimis osztályommal, 15 éve - akkor nagyon tetszett, biztos vagyok benne, hogy most sem fog csalódást okozni. Egy kis talján napsütés és ókori romok, fagyi, pizza és spagetti, nem is kell sokkal több a boldogsághoz! Úgyhogy el is készült a Rómás oldalam, egyenlőre még nem saját képpel, készülődve az utazásra:

Fotó: Google search

Ilyenkor persze előjönnek az emlékek is a korábbi kis miniszabijainkról, például a londoni vakációnkról:

Fotó: Nagy Gábor

A múlt héten pár napot otthon is töltöttem, sajnos pont a két korai kánikulai időszak közötti szürke hetet fogtam ki. De sebaj, holnapután irány Olaszország, 30 fokot jósolnak... :)

VARÁZSLATOS SZEPTEMBER

Régóta nem jártam erre, a nyár a közeledő esküvő előkészületeivel telt, aztán szeptemberben egy csodálatos hónapot éltünk meg együtt Dvel, a lakodalom és a nászút igalma és öröme minden mást elnyomott. Most viszont, hogy visszatértünk a hétköznapokba itt az ideje, hogy az alkotásnak is szenteljek némi időt.

Hosszú (nagyon hosszú) szünet után végre elkészítettem a fotókönyvet a New York-i utunkról (ezt gyorsan befejeztem mielőtt nekiestem volna az esküvői albumunknak). Megint rém egyszerű lett, de képtelen lettem volna több száz fotót a 'hagyományos módon' megszkreppelni, és a sablonok használatára nem visz rá a lélek, az nekem olyan, mintha más tollával ékeskednék. Ha albumról van szó, nekem az a mániám valahogy, hogy a lényeg, hogy látsszanak a képek és ezért képes vagyok felrúgni mindenféle tervezési szabályt, harmadolási törvényt és egyebeket. Mert ha valaki mondjuk a scrap-laikus családból megnézi, nem azt fogja gondolni, hogy jaj ez a oldal nem lett harmonikusan elrendezve, hanem inkább megjegyzi, hogy ez a kép miért ilyen kicsi, vagy miért áttetsző, így nem látni mondjuk a Szabadság-szobrot. Úgyogy néhol ugyan némi kompromisszummal fotóalbum és scrapbookolás között, íme az album. Anna Aspnes maszkokat és kereteket használtam hozzá.

És íme egy oldal is, még az albumhoz tartozóan az ottani élményekből:

Aztán egy hirtelen ötlettől (és akciótól) vezérelve, összedobtam egy mini-albumot fotókönyvként előhivatva kettőnkről, régi-régi képekkel. Csak pár oldalas és sablonokat használtam hozzá, de olyan kis mutogatnivaló lett és ami a legfontosabb, Rólunk szól.

Természetesen az esküvői albumunk sem várhatott sokáig, minél előbb a kezemben szerettem volna fogni annak a csodás napnak az emlékeit scrapbookba öntve. Szintén Anna Aspnes maszkokkal, keretekkel, papírokkal, Natali design elemekkel és néhány régi wordarttal Beszteritől, Ickától és Didótól.

Két dolgot fogadtam meg az utóbbi időben a scrappelésre vonatkozóan:

• hogy maradok a jól bevált pakolós-többképes stílusomnál, mert ebben érzem magam a leginkább otthon
• hogy ha nehézséget okoz, hogy valami okosat, szépet vagy őszintét írjak az oldalamra, inkább választok egy szép idézetet, vagy wordartot a pinterestől 

És ennek jegyében íme még egy oldal, amivel úgy nagyjából elégedett is vagyok:

Kellemes hétvégét!

ÚJ ÉV, ÚJ KEZDETEK

Keret és logo: Mommyish - New York State of Mind

Ugyan 2013 hivatalosan már hét napja elkezdődött, nekem valahogy megállt az idő. Én még mindig New Yorkban létezem, ahol nem számít milyen nap van és hány az óra, taxik suhannak az utcákon, emberek ücsörögnek a kávézókban, tárva-nyitva várnak a szupermarketek és drogériák. Ez a város tényleg soha nem alszik. Számunkra a víztartályok, állványzatok, szelíd mókusok és a metsző szél városa.

Elmondhatatlan érzés, amikor leszáll a repülő és minden... más. Nagy, zajos, olyan amerikai. (Mellesleg az IKEA áruház volt az egyik első dolog, amit megláttunk a repülőtéren, csak hogy mégse érezzük magunkat annyira idegenben:) Az ellentétek országa: van ami teljesen túlszabályozott (sok kereszteződésben rendőr irányítja a forgalmat annak ellenére, hogy a lámpák tökéletesen működnek), van ami teljes káosz (minden gyalogos akkor megy át a zebrán, mikor éppen kedve tartja, nem számít, hogy éppen egy tűzoltóautó jön ezerrel dudálva az utcán), vadiúj felhőkarcolók árnyékában állnak a több százéves templomok. Az ország hivatalos nyelve ugye az angol, de az ott dolgozó bevándorlók egymás között saját nyelvüket beszélik és mindenhol csak idegen szót lehet hallani, angolt szinte alig.

Valahogy a város sarkalatos pontjai kevésbé tűntek romantikusnak, mint a filmeken, köszönhetően a turisták tömegeinek, akik mindenhol ott vannak, sorba állnak és belegyalogolnak a készülő fényképeidbe. Chinatown, ahol a hotelunk volt, meg aztán egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, bár minden útikönyv kihagyhatatlannak minősíti. Koszos, túlzsúfolt és a kínaiak Sanghai-t csináltak belőle, a kultúrájuk vagy éppen annak hiánya a lehető legtávolabb áll tőlem.

Ezeket leszámítva életem legjobb 10 napja volt. A nap ezerrel sütött, minden nap legyalogoltuk a lábunkat az utcákon, Starbucks kávét ittunk, mogyoróvajas M&M's-t ettünk, mókusokat etettünk a város összes parkjában, Law and Order: SVU maratont néztünk a tévében, keresgéltük az 52 állam rendszámtábláit.

Csak ez a fránya időeltolódás ne lenne így hazatérve, öreg vagyok én már ehhez...

Viszont ha ezt sikerült kipihenni, akkor jöhet az alkotás! Több mint 350 képből tudok majd válogatni. Hacsak el nem felejtettem a scrapbookozást ebben a lusta 3 hétben :)

Back to business

Gyorsan eltelt ez a múlt hét, sajnos. Kicsit kibillentett a hétköznapok szürkeségéből és én ezért nagyon hálás voltam. 

Alapjáraton minden napom ugyanúgy telik: fél6-kor fel, munka, haza, szabad délután aztán már kezdődik is a következő 24 óra. Éppen ezért örültem nagyon, mikor kiderült, hogy az SAP oktatásom, amit beterveztek nekem végül is nem helyben lesz, hanem Angliában.

Hétfőn repültünk és csütörtökön este már otthon is voltam. Tanulásilag bőven elég volt, az információs szupersztráda a fejemben igencsak meglepő forgalmat bonyolított. Ezt leszámítva egyébként akár még maradtam is volna. Imádtam a hotelt, már a tavalyi londoni kiruccanásunk alatt is megállapítottam, hogy egy angol három csillag az a luxusnak pontosan az a mérete, ami nem ejt zavarba és hosszú távon el tudnám viselni. Kevés volt sajnos a szabadidő (így az alvás is), szívesen körülnéztem volna Lichfield-ben (az a festékpaca méretű kisváros, ahol el voltunk szállásolva), ha lett volna rá idő. Ehelyett a helyi konyhával ismerkedtünk inkább meg esténként - értve ezalatt a helyi mediterrán és thai éttermet :) Sikerült azért egy angol stílusú étkezést is beilleszteni, szívem szerint én ezt ettem volna nap, mint nap. Már Londonban kiderült annak idején, hogy az angol konyháról szállongó híresztelések ellenére az angol ételek azok, amik a legközelebb állnak a szívemhez, mert egyszerűek és pont azt nyújtják, amit kell: húst krumplival, némi zöldséggel, nekem ennyi bőven elég. Nem vagyok oda a művészein megtervezett fogásokért, amiket nagyítóval kell megtalálni a tányéron és annyi a tápértékük, mint egy TicTac-nak. Tehát élelmileg igazán el voltunk látva, a társaság is remek volt, jó volt megint különböző kultúrákba tartozó emberekkel csevegni a világ sokszínűségéről.

Hazaérve végre kezembe foghattam a Párizsos fotókönyvemet, megnyugodva vettem tudomásul, hogy remek minőségű és félelmeim ellenére az oldalak felbontása is tökéletes lett! Haza is viszem majd, hogy dicsekedhessek vele az otthoniaknak :)
Ma pedig vissza a valóságba, ami 15 fokot és zuhogó esőt jelent itt Hollandiában. Már letettem abbéli reményeimről, hogy valaha lesz némi nyár is ebben az országban. De vígasztal a tudat, hogy három és fél hét múlva az otthoni (remélhetően) kánikulában fogom róni az utcákat!

A múlt heti Project Life oldalam:

Szép napsütéses hetet!

Újra itthon

Hazajönni sosem olyan jó, mint hazamenni ;) Mert nekem itt van itthon, ott meg otthon. De nincs ok a búslakodásra, mert már el is kezdhetem a visszaszámlálást júliusig, amikoris 2 hetes szabadságomat fogom otthon-otthon tölteni :D

Nem vittem most laptopot magammal a hétvégére, de a sok élmény mellett nem is lett volna időm bármit működni rajta. Inkább fényképeztem, Pünkösdi Virágálom volt a belvárosban Gyereknap tiszteletére (is), rém aranyos kis alkotások köszöntötték a sétálókat lépten-nyomon.

Az én kedvencem Süsü volt.

Egy nagyon szép naplementét is megörökítettem a lakótelep felett:

És mivel a hetemnek vitathatatlanul a hazautazás volt a főszereplője és fénypontja, a Project Life oldalamat is ezekből a fotókból csináltam:

További szép hetet!

Magazin

A Scrapbook.hu-n Icka Scrapbook napos kihívása volt, hogy készítsünk egy magazinoldalt illetve ezzel egy scrap oldalt. Nekem újdonságos mesélnivalóm természetesen a párizsi vakációnk volt, úgyhogy ezzel alkottam. A neten találtam jó példát, hogy lehetne sok képpel és kevesebb szöveggel egy szép, egyszerű újságoldalt készíteni és állatira élveztem a képhez tartozó kis szövegek írását, meg a szerkesztést.

Ez lett az oldalam:

És ezt szkreppeltem belőle:

Még jó pár kihívás vár rám a fórumon, remélem lesz időm résztvenni mindegyikben. És már alig várom a szombatot is (és nemcsak mint Magyar Scrapbook napot, hanem mint ennek a hosszú és fáradtságos hétnek a végét)!

Kreatív szabadnapok

Hétfőn Királynő napja van, ezért ismét egy három napos hétvége, éljen! Így van időm alkotni több fronton.

Egy hete még alig értünk le az Eiffel-toronyból, most pedig már a fotókönyvön dolgozom. Sablonok elrendezéseit használom, így lényegesen rövidebb idő alatt készülhet el a könyv és nem is díszítem agyon, egyszerűt és szépet szeretnék. Két elkészült oldal:

Megérkeztek a rendelt hozzávalóim is az úti albumomhoz. Már csak a képeket kell előhívatnom és nekiállhatok a kézi alkotásnak is.

És holnap reggel friss kalácsot szeretnék enni, úgyhogy már alakul a tésztám a kenyérsütőben. Fingers crossed hogy jó is legyen! Jó hétvégét és kellemes május elsejét mindenkinek!