VILLÁMLÁTOGATÁS

A hétvégére átteszem a székhelyemet Magyar-honba ismét. Szervezés, tervezés vár rám. Meg persze mint mindig ilyenkor, látogatások, találkozások és családi dumapartik sora. Jó egy kicsit feltöltekezni otthon: magyar könyvekből, élményekből, hangulatokból, fényképekből.

Nemcsak vadiúj, de régi fotókból is, mint például karácsonykor, mikor feltúrtam a fényképes-fiókot és előbányásztam belőle jó pár régi képet. Főleg a szüleimről fiatal korukban és néhányat rólam is gyerekként. Az esküvői képekből már elkészült az album, ami azóta meg is érkezett rendben. Ezt az oldalt Anyu egyik 80-as évekbeli fotójából készítettem, amihez tökéletesen passzoló freebie-ket találtam:

Aztán elért a depis, sötétséges hangulat, van ez így néha. Sokszor vagyok egyedül és ez nem is zavar, de van hogy úgy érzem, mintha egyedül lennék a világon és senkinek nem lenne fontos, élek e vagy halok. Nem vagyok kifejezett 'people person', de ebben az országban ez az állandó városi kietlenség meg a 'történések' hiánya is totál negatívan hat rám, hogy mindig olyan a környék, mintha légiriadó lenne és félnének kimenni az emberek az utcára... Nehéz ez nekem, aki mindig is városi ember voltam, 23 évig egy négysávos, forgalmas út és a buszállomás mellett laktam, percek kérdése volt, hogy beérjek a belvárosba, és ha vásárolni akartam legalább 4-5 szupermarket közül választhattam. Most van egy, ahol meg folyton készlethiány van, a legkülönbözőbb árukból: ma nincs tejföl, holnap kávé, holnapután meg citromlé. Hát nem kifejezetten erre számítottam a nagy Nyugaton, a 21. században... 

Nade félre gond, bú és nézzük a fotót, ami megihletett az oldalra, amit két kihívásra is beneveztem:

Valamiért nagyon megfogott és elhatároztam, hogy így építem fel az oldalt is, mert valahogy tökéletesen kifejezi az elszigeteltségérzetemet a színeivel és a vonalaival. Plusz tettem bele sárgát, mert Icka kihívásán kötelező volt még egy színt használni.

A szöveg: "Nem látok embereket. Napok, hetek telnek el és nem látok embereket. Hiányzik, hogy kinézzek az ablakon és a buszmegállót lássam, a csúcsforgalmat. Online, virtuális kapcsolatok vannak, a lakás magányából. Készen jött képek a tévében, megírt sorok a könyvekben, nem vezetnek senkihez. Elszigetelődöm."

De nem maradok azért ilyen sötét, tegnap egy színes-vidám oldalt rittyentettem. Ugyanis Sabee-nak ma jelenik meg egy jópofa gombcsomagja a Digiscrapper Brasil és a GingerScraps boltjában. Én imádom a gombokat (is), ezt dobtam össze belőlük (és még pár SCW készletből):

Project Life-hoz is tökéletesek, bár nekem lenne kitartásom a heti történésekről szkreppelni.

Szép hétvégét mindenkinek!

INSPIRÁCIÓ - MINDIG, MINDENHOL

Mióta scrapbookozom, rájöttem, hogy az inspiráció mennyi formában érheti is el az embert. Nagyon sokszor egy készlet késztet alkotásra, vagy a galériákban történő nézelődés. De előfordult már, hogy a tévéújságban láttam egy szuperül megszerkesztett fényképes oldalt, amit szerettem volna én is alkalmazni. 

Nemrégen egy internetes áruházban nézegettem könyveket és olyan borítókat találtam, hogy már csak a kinézetük alapján majdnem megrendeltem egyből őket:

Mondtam már, hogy imádom a kézírásos betűket? Nem is beszélve a jegyzetfüzetszerű papírról ;)

A könyv maga nem az én világom a tartalma alapján, de ez a borító... 

Ennek a könyvnek egy másik kiadása már korábban megfogott:

És a legújabb forrásom: a boltláncban ahova járok, sokszor adnak a vásárláshoz kupont, kis gyűjthető vackokat, most éppen ismeretterjesztő minifüzeteket lehet gyűjteni. (Érdekes módon amikor műanyag bábukat kap az ember, amik semmire sem jók, azért ácsorognak sorba kuncsorogni a gyerekek a bolt előtt, ezen a héten bezzeg nem áll ott egy sem.) Próbaképpen rábólintottam a múltkor, mikor a pénztáros megkérdezte, kérem e őket. Beléjük néztem, az információra annyira nem is figyeltem, de hihetetlen jól meg vannak tervezve (szerintem). Modern, színes, gondolom hogy a gyerekek számítógéphez és villogó tévéhez szokott figyelmét is fel lehessen hívni vele. Hát én nem vagyok már gyerek, de engem lehengerelt :)

 

 

 Elkészült két oldalam is a héten. Az első New Yorkról:

A második pedig Sabee új szerelmetes készletéből készült, ami a Ginger Scraps-en elérhető: Be Mine.

Ezek a képek vagy 5 éve készültek rólunk, pont Valentin-napon. A dalszöveg a Guns 'N Roses-é, a léggömböket pedig ezennel jelentem, hogy imádom, és oldal nem maradhat el nélkülük :)

Mindenkinek szép maradék hétvégét, jó szkreppelést!