ÚJ ÉV, ÚJ KEZDETEK

Keret és logo: Mommyish - New York State of Mind

Ugyan 2013 hivatalosan már hét napja elkezdődött, nekem valahogy megállt az idő. Én még mindig New Yorkban létezem, ahol nem számít milyen nap van és hány az óra, taxik suhannak az utcákon, emberek ücsörögnek a kávézókban, tárva-nyitva várnak a szupermarketek és drogériák. Ez a város tényleg soha nem alszik. Számunkra a víztartályok, állványzatok, szelíd mókusok és a metsző szél városa.

Elmondhatatlan érzés, amikor leszáll a repülő és minden... más. Nagy, zajos, olyan amerikai. (Mellesleg az IKEA áruház volt az egyik első dolog, amit megláttunk a repülőtéren, csak hogy mégse érezzük magunkat annyira idegenben:) Az ellentétek országa: van ami teljesen túlszabályozott (sok kereszteződésben rendőr irányítja a forgalmat annak ellenére, hogy a lámpák tökéletesen működnek), van ami teljes káosz (minden gyalogos akkor megy át a zebrán, mikor éppen kedve tartja, nem számít, hogy éppen egy tűzoltóautó jön ezerrel dudálva az utcán), vadiúj felhőkarcolók árnyékában állnak a több százéves templomok. Az ország hivatalos nyelve ugye az angol, de az ott dolgozó bevándorlók egymás között saját nyelvüket beszélik és mindenhol csak idegen szót lehet hallani, angolt szinte alig.

Valahogy a város sarkalatos pontjai kevésbé tűntek romantikusnak, mint a filmeken, köszönhetően a turisták tömegeinek, akik mindenhol ott vannak, sorba állnak és belegyalogolnak a készülő fényképeidbe. Chinatown, ahol a hotelunk volt, meg aztán egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, bár minden útikönyv kihagyhatatlannak minősíti. Koszos, túlzsúfolt és a kínaiak Sanghai-t csináltak belőle, a kultúrájuk vagy éppen annak hiánya a lehető legtávolabb áll tőlem.

Ezeket leszámítva életem legjobb 10 napja volt. A nap ezerrel sütött, minden nap legyalogoltuk a lábunkat az utcákon, Starbucks kávét ittunk, mogyoróvajas M&M's-t ettünk, mókusokat etettünk a város összes parkjában, Law and Order: SVU maratont néztünk a tévében, keresgéltük az 52 állam rendszámtábláit.

Csak ez a fránya időeltolódás ne lenne így hazatérve, öreg vagyok én már ehhez...

Viszont ha ezt sikerült kipihenni, akkor jöhet az alkotás! Több mint 350 képből tudok majd válogatni. Hacsak el nem felejtettem a scrapbookozást ebben a lusta 3 hétben :)