22.2.13

DO WHAT YOU CAN

Keveset ültem PS elé mostanság, többet volt könyv a kezemben, de már kezdődnek az elvonási tüneteim, úgyhogy scrap lesz a hétvégi program, már érzem ;)

Tegnap azért sikerült összeütni ezt az oldalt. Sabee ismét újabb csomaggal készült el, ez alkalommal idézetek vannak benne. Én egy jó hosszút használtam fel, nagyon megtetszett a mondanivalója.


Nemrég került elő ez a képem is, az egyik kedvencem, mert egész jól sikerült. Nem sok ilyen készült rólam életemben, kicsit mintha nem is én lennék rajta. Fiatal voltam és bohó :) 6 éve már annak, hogy a Madurodamban voltunk Hágában. Ez egy szabadtéri múzeum, ahol Hollandia nevezetességeinek illetve a holland élet hétköznapi tevékenységeinek kicsinyített mását lehet megnézni. A látogatás miértje is egy külön sztori: alig költöztem ki D-hez, a cég, akitől a lakást béreltük felújíttatta a fürdőszobát. És ahelyett, hogy két hétig minden áldott nap a munkások ki-be járását legyünk kénytelenek elviselni egy mobil-vécével a nagyszobában és zéró zuhanyzási lehetőséggel, inkább felkerekedtünk és pár napra Hágába mentünk, hogy világot lássunk és kicsit együtt legyünk. Hiszen akkor már majdnem 2 éven voltunk túl, amit egymástól 1000 km távolságra töltöttünk egy-egy pár napos látogatással. Úgy éreztem magam a fővárosban, mint a falusi kislány Pesten, minden annyira idegen volt, de még olyan mesebeli, amit el is hiszel, meg nem is. A java viszont csak ezután következett.
Tényleg egy szál bőrönddel érkeztem az országba, ahogy a kommentben leírtam. Egy hideg téli nap volt, tudtam hova jövök, tudtam, ki fog várni csak azt nem tudtam, hogyan tovább. Ami ezután következett arra nem is szívesen emlékszem vissza, tárt karok helyett nélkülözés, honvágy, szomorúság. Napi 8 órában olyan állásban dolgozni, amitől pánikrohamot kaptam a végén, aztán meg munkanélküliség, ami elhitette velem, hogy egy értéktelen senki vagyok tulajdonképpen, akit még takarítónak sem vesznek fel. Rájöttem, hogy vannak dolgok az életben, amiken nem segít az sem, ha a szívünk tele van szerelemmel. Van olyan, hogy nem elég az, ha a lelki társad ott van melletted. 2009 volt a mélypont, csapások sora ért, amiket a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy megtörténik velem. Úgy éreztem, ennél lejjebb már nem lehet süllyedni, az egyedüli út felfelé vezetett. Lassan sikerült is talpra állnom, apró kis sikerekkel kezdve a nagyobbak felé haladva felépítettem az életemet, amit most is élek. Nehezen szoktam meg itt, máig sem sikerült teljesen, de szerencsére rég visszatért az életkedvem. Messze kerültem attól az első kínkeserves 3 évtől és minden nyomorúságától.
De nem csak a múltba nézek ezzel az oldallal, a jövőbe is. Mert idén beérik mindaz, amit már majdnem nyolc éve együtt érlelünk, széltől is óvunk, amiért megszenvedtünk és áldozatokat vállaltunk: megünnepeljük, hogy ismerjük és szeretjük egymást és összeházasodunk. Úgy az igazi az ilyesmi, ha az ember megoszthatja a családdal és a barátokkal, ezért otthon lesz az esküvő, nem is érném be más országgal. Mert bármennyi ideig is éljek itt, magyarnak születtem és az is maradok, és büszke vagyok rá.
Ezzel a honleányi felhanggal kívánnék mindenkinek szép hétvégét, aztán pedig már a tavasz jövetelét, mert elég volt a télből!

18.2.13

VISSZASZÁMLÁLÁS INDUL

Ki gondolta volna, hogy egy esküvőt meg lehet szervezni egy hét alatt ;) Flancmentesen persze és nem a legkisebb költségvetéssel, de nekem sikerült! Már csak a papírok beszerzése van hátra, ami mondjuk nem lesz piskóta, lévén otthon szeretnénk egybekelni a barátommal, aki holland. 
Nade félre a gondokkal, mikor olyan dolgokkal is lehet foglalkozni, mint a meghívó, köszönetajándék-csomagolás és az ültetőkártyák tervezése! Csupa kreativitást igénylő dolog, milyen sokat segít ilyenkor hogy van némi gyakorlatom a scrapbookozásban. És az érzés, hogy végre gyakorlatban alkalmazhatom azt, amit a legjobban szeretek csinálni :) Megmondom őszintén, bár általában nem jellemző rám, de most totálisan 'out-of-the-box' gondolkozom. Talán azért is, mert nem otthon lakom és láttam már egyet-mást a világon, vagy hogy nálam minden projektet alapos internetes böngésző- és kutatómunka előz meg, nem tudom. De tény, hogy aminek rám hárul a tervezése, az egyedi és otthon szokatlan lesz, az biztos :) És ehhez nem is pénz kell, csupán ráfordított idő, amit sokan sajnálnak, pedig milyen jól mutat egy kis papírzacskónyi ajándék is az ünnepi asztalon, ha szépen és fantáziával van csomagolva! Mutatok egy-két képet, ami inspirációként szolgál a tervezgetésemhez:
Először is valami ilyesmi lesz a színséma a dekorációban:

Micsoda gyönyörű torta, ugye? Csak aztán legyen cukrászmester, aki megcsinálja!

És egy pár ötlet az alkotandókhoz:
 
Visszatérve a scrapbookhoz, tegnap lett kész egy oldalam, amit Rainbow Kata készletéből készítettem a SB.hu születésnapi kihívásának keretein belül:

 
Lassan visszarázódom azért a scraphez is, egyenlőre még annyi minden más jár a fejemben.
Szép hetet!


8.2.13

VILLÁMLÁTOGATÁS

A hétvégére átteszem a székhelyemet Magyar-honba ismét. Szervezés, tervezés vár rám. Meg persze mint mindig ilyenkor, látogatások, találkozások és családi dumapartik sora. Jó egy kicsit feltöltekezni otthon: magyar könyvekből, élményekből, hangulatokból, fényképekből.
Nemcsak vadiúj, de régi fotókból is, mint például karácsonykor, mikor feltúrtam a fényképes-fiókot és előbányásztam belőle jó pár régi képet. Főleg a szüleimről fiatal korukban és néhányat rólam is gyerekként. Az esküvői képekből már elkészült az album, ami azóta meg is érkezett rendben. Ezt az oldalt Anyu egyik 80-as évekbeli fotójából készítettem, amihez tökéletesen passzoló freebie-ket találtam:


Aztán elért a depis, sötétséges hangulat, van ez így néha. Sokszor vagyok egyedül és ez nem is zavar, de van hogy úgy érzem, mintha egyedül lennék a világon és senkinek nem lenne fontos, élek e vagy halok. Nem vagyok kifejezett 'people person', de ebben az országban ez az állandó városi kietlenség meg a 'történések' hiánya is totál negatívan hat rám, hogy mindig olyan a környék, mintha légiriadó lenne és félnének kimenni az emberek az utcára... Nehéz ez nekem, aki mindig is városi ember voltam, 23 évig egy négysávos, forgalmas út és a buszállomás mellett laktam, percek kérdése volt, hogy beérjek a belvárosba, és ha vásárolni akartam legalább 4-5 szupermarket közül választhattam. Most van egy, ahol meg folyton készlethiány van, a legkülönbözőbb árukból: ma nincs tejföl, holnap kávé, holnapután meg citromlé. Hát nem kifejezetten erre számítottam a nagy Nyugaton, a 21. században... 
Nade félre gond, bú és nézzük a fotót, ami megihletett az oldalra, amit két kihívásra is beneveztem:


Valamiért nagyon megfogott és elhatároztam, hogy így építem fel az oldalt is, mert valahogy tökéletesen kifejezi az elszigeteltségérzetemet a színeivel és a vonalaival. Plusz tettem bele sárgát, mert Icka kihívásán kötelező volt még egy színt használni.


A szöveg: "Nem látok embereket. Napok, hetek telnek el és nem látok embereket. Hiányzik, hogy kinézzek az ablakon és a buszmegállót lássam, a csúcsforgalmat. Online, virtuális kapcsolatok vannak, a lakás magányából. Készen jött képek a tévében, megírt sorok a könyvekben, nem vezetnek senkihez. Elszigetelődöm."
De nem maradok azért ilyen sötét, tegnap egy színes-vidám oldalt rittyentettem. Ugyanis Sabee-nak ma jelenik meg egy jópofa gombcsomagja a Digiscrapper Brasil és a GingerScraps boltjában. Én imádom a gombokat (is), ezt dobtam össze belőlük (és még pár SCW készletből):


Project Life-hoz is tökéletesek, bár nekem lenne kitartásom a heti történésekről szkreppelni.
Szép hétvégét mindenkinek!

3.2.13

INSPIRÁCIÓ - MINDIG, MINDENHOL

Mióta scrapbookozom, rájöttem, hogy az inspiráció mennyi formában érheti is el az embert. Nagyon sokszor egy készlet késztet alkotásra, vagy a galériákban történő nézelődés. De előfordult már, hogy a tévéújságban láttam egy szuperül megszerkesztett fényképes oldalt, amit szerettem volna én is alkalmazni. 
Nemrégen egy internetes áruházban nézegettem könyveket és olyan borítókat találtam, hogy már csak a kinézetük alapján majdnem megrendeltem egyből őket:


Mondtam már, hogy imádom a kézírásos betűket? Nem is beszélve a jegyzetfüzetszerű papírról ;)


A könyv maga nem az én világom a tartalma alapján, de ez a borító... 


Ennek a könyvnek egy másik kiadása már korábban megfogott:


És a legújabb forrásom: a boltláncban ahova járok, sokszor adnak a vásárláshoz kupont, kis gyűjthető vackokat, most éppen ismeretterjesztő minifüzeteket lehet gyűjteni. (Érdekes módon amikor műanyag bábukat kap az ember, amik semmire sem jók, azért ácsorognak sorba kuncsorogni a gyerekek a bolt előtt, ezen a héten bezzeg nem áll ott egy sem.) Próbaképpen rábólintottam a múltkor, mikor a pénztáros megkérdezte, kérem e őket. Beléjük néztem, az információra annyira nem is figyeltem, de hihetetlen jól meg vannak tervezve (szerintem). Modern, színes, gondolom hogy a gyerekek számítógéphez és villogó tévéhez szokott figyelmét is fel lehessen hívni vele. Hát én nem vagyok már gyerek, de engem lehengerelt :)
 

 Elkészült két oldalam is a héten. Az első New Yorkról:


A második pedig Sabee új szerelmetes készletéből készült, ami a Ginger Scraps-en elérhető: Be Mine.


Ezek a képek vagy 5 éve készültek rólunk, pont Valentin-napon. A dalszöveg a Guns 'N Roses-é, a léggömböket pedig ezennel jelentem, hogy imádom, és oldal nem maradhat el nélkülük :)
Mindenkinek szép maradék hétvégét, jó szkreppelést!