Mostanában keveset ülök gép előtt, legalábbis otthon, úgyhogy digiben most nem vagyok annyira szapora. Ideje időt fordítani a hagyományos scrapbookra is, plusz az olvasásra és a futásra.
Hogy kísérletezzem a barnás kartonnal, amit megszerettem digitálisan és a vadiúj akrilbélyegzőimmel, elkészítettem ezt az oldalt:
Végül is az elemek kerültek túlsúlyba és nem a bélyegzők, de így is tetszik. És a téma nálam örökéletű, ahogy József Attila már egy hete csak a Mamára gondolt, én meg mindig és mindig hazagondolok.
Nemrégen újra kihívás indult az SB.hu-n, ezúttal megadott színekkel kellett gazdálkodni. Mivel a kombináció pinkes-narancsos-kékes volt, szerencsémre elcsíptem ezt a napfelkeltét a munkahelyemen.
A nemrég előhívott képeim között volt ez az alábbi, ami nem mondható tökéletes kompozíciónak, de nekem mégis tetszett, mert a ballonozáskor készítettem és a mi kupolánk is benne van, a másik, velünk együtt felszállt ballon mellett. Meghát ugye kicsit sötét is, meg távoli de így volt a könnyű megszkreppelni, hogy az elemek vannak főszerepben, nem a fotó.
Aztán egy rém minimál oldal, csak mert kedvenc unokatesómnak nemrég volt az esküvője. A kép a Balatonon készült rólunk, a közös nyaraláson:
Hollandiában a nyár sajnos csalódást keltő, de az őszt imádom, mert itt is gyönyörű. Ilyenkor tud az ég a legkékebb lenni és a fák zöldes-barnás színeivel valami csodás látvány. Innen is született ez az oldal egy készletből, amit már régóta ki szerettem volna próbálni:
Ez nagyjából egy hónap termése, a legközelebbi bejegyzésem nagy valószínűséggel megint könyv ihletésű lesz, ha sikerül befejeznem Stephen King legújabb 600 oldalas művét, ami ezúttal az időutazásról szól. Nagyon megfogott, minden értelemben, pedig nem vagyok SK rajongó. Annyira, hogy még a scrapbook-ról is kénytelen vagyok lemondani, és az nagy szó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése