Back to business

Gyorsan eltelt ez a múlt hét, sajnos. Kicsit kibillentett a hétköznapok szürkeségéből és én ezért nagyon hálás voltam. 

Alapjáraton minden napom ugyanúgy telik: fél6-kor fel, munka, haza, szabad délután aztán már kezdődik is a következő 24 óra. Éppen ezért örültem nagyon, mikor kiderült, hogy az SAP oktatásom, amit beterveztek nekem végül is nem helyben lesz, hanem Angliában.

Hétfőn repültünk és csütörtökön este már otthon is voltam. Tanulásilag bőven elég volt, az információs szupersztráda a fejemben igencsak meglepő forgalmat bonyolított. Ezt leszámítva egyébként akár még maradtam is volna. Imádtam a hotelt, már a tavalyi londoni kiruccanásunk alatt is megállapítottam, hogy egy angol három csillag az a luxusnak pontosan az a mérete, ami nem ejt zavarba és hosszú távon el tudnám viselni. Kevés volt sajnos a szabadidő (így az alvás is), szívesen körülnéztem volna Lichfield-ben (az a festékpaca méretű kisváros, ahol el voltunk szállásolva), ha lett volna rá idő. Ehelyett a helyi konyhával ismerkedtünk inkább meg esténként - értve ezalatt a helyi mediterrán és thai éttermet :) Sikerült azért egy angol stílusú étkezést is beilleszteni, szívem szerint én ezt ettem volna nap, mint nap. Már Londonban kiderült annak idején, hogy az angol konyháról szállongó híresztelések ellenére az angol ételek azok, amik a legközelebb állnak a szívemhez, mert egyszerűek és pont azt nyújtják, amit kell: húst krumplival, némi zöldséggel, nekem ennyi bőven elég. Nem vagyok oda a művészein megtervezett fogásokért, amiket nagyítóval kell megtalálni a tányéron és annyi a tápértékük, mint egy TicTac-nak. Tehát élelmileg igazán el voltunk látva, a társaság is remek volt, jó volt megint különböző kultúrákba tartozó emberekkel csevegni a világ sokszínűségéről.

Hazaérve végre kezembe foghattam a Párizsos fotókönyvemet, megnyugodva vettem tudomásul, hogy remek minőségű és félelmeim ellenére az oldalak felbontása is tökéletes lett! Haza is viszem majd, hogy dicsekedhessek vele az otthoniaknak :)
Ma pedig vissza a valóságba, ami 15 fokot és zuhogó esőt jelent itt Hollandiában. Már letettem abbéli reményeimről, hogy valaha lesz némi nyár is ebben az országban. De vígasztal a tudat, hogy három és fél hét múlva az otthoni (remélhetően) kánikulában fogom róni az utcákat!

A múlt heti Project Life oldalam:

Szép napsütéses hetet!